Iskolánk hetedik évfolyamos tanulói harmadik alkalommal utazhattak és fedezhették fel Erdély csodálatos szépségeit a Határtalanul pályázat támogatásával 2017. április 23 és április 28-a között. A Tutajosok négy keréken indultak el egy vasárnapi reggelen, hogy személyesen tapasztaljanak, tanuljanak és okuljanak a határon túl.

Idén már négyosztálynyian szálltunk be az emeletes buszba és mindannyian nagy izgalommal haladtunk úti célunk felé. A hat nap során rengeteg érdekes program segítségével tárult fel egyre több és több Erdély rejtett értékeiből. Először Kolozsváron Mátyás király házánál csodálkoztunk rá a magyar történelem jelenlétére Erdélyben. A következő napon már Feri, a falubeli idegenvezető (könyvtáros - tanár), segített az erdélyi kalandozásunkban. Természetesen, hamarosan a gyerekek kedvence lett, akinek ismertetői, rövid változatos történetei és a nap végén székely viccei egyaránt segítettek a diákoknak tudásuk gyarapításában és az ottani emberek gondolkodásának megismerésében.

Együtt kalandoztunk a parajdi sóbányában és a Medve-tó környékén, ahol néhány perc alatt havazott, esett és végül száz ágra sütött a nap. Szeszélyes időben indultunk neki a hétnek, de később végig mosolygott ránk a nap. Székelyudvarhelyen városismereti verseny keretében fedeztük fel a régi városközpontot. Voltak olyan szerencsések is, akik a Díszterem pazar berendezését szintén megtekinthették. Marosvásárhelyen a Kultúrpalota ónüvegei meséltek a magyarok zsenialitásáról. Szejkefürdőn a székelykapuk, Segesváron az Óratorony és Drakula háza mozgatta meg a gyerekek fantáziáját, útközben pedig a vállalkozó szelleműek a borvizet (Erdély szódavizét) is megkóstolhatták a szabadon feltörő forrásból. Német nemzetiségi tagozatunk tagjai honismerettel kapcsolatos ismereteit is bővíthette, amikor a szászok nyomait próbáltuk felfedezni Segesváron, Berethalmon és Medgyesen. A berethalmi erődtemplom és a medgyesi szárnyasoltár méltán hirdetik a szászok tudását, értékeit.

A magyar emlékek előtt is tiszteletünket fejeztük ki. Fehéregyházán az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban elesett honvédek emlékművét koszorúztuk, a Petőfi szobornál nemzetiszínű szalag felkötésével emlékeztünk meg Petőfi Sándorról. Szalagot kötöttünk fel más, magyarokhoz köthető helyen is, mint Tamási Áron sírjánál vagy az Emlékezés Parkjában Székelyudvarhelyen.

Látogatásunk nemcsak a múlt emlékeire korlátozódott. Fontos volt számunkra, hogy meglátogassuk a Gyermek filharmónikusokat Szentegyházán. A "Filiseknél", ahogyan őket nevezik, megismerhettük munkájukat, életüket, valamint együtt énekelhettünk velük és egy új dalt is tanultunk tőlük. Azonban nemcsak itt találkoztunk Erdélyben élő gyerekekkel. Parajdon Böjte Csaba egyik gyermekotthonában ismerhettük meg az ottani gyermekek éltét és az alapítvány céljait, munkáját. A Pannóniások által gyűjtött adományok nemcsak nekik, de a nyárádszentlászlói általános iskola alsósainak is örömet szereztek. Különösen a magyar nyelvű könyvek nyerték el tetszésüket.

Az utazásunk során egy percet sem unatkoztunk. A táj szépsége, a rengeteg információ, a sok látnivaló, valamint a régi mesterségek kipróbálása és az esti vetélkedők, legyen az komoly vagy tréfás, lekötötték a gyerekeket. Szállásunkon Bolhás, a kutya, néhány másodperc alatt a gyerekek kedvence lett és a reggeli tornának elengedhetetlen résztvevője. Az utolsó este tábortűz mellett énekeltünk, nevettünk.

És hogyan érezték magukat a gyerekek? Talán, ahogy az egyik gyermek megfogalmazta: "Életem legnagyobb élménye volt!"

Puksa Beáta Krisztina projektfelelős