Cserekapcsolataink

Lengyel-magyar cserekapcsolat

2018.augusztus 3-10. Budapest - Diósjenő

A Varsó Ohota kerületében működő Szkoła Heleny Marusarzówny iskola tanárait és diákjait fogadtuk Magyarországon augusztusban. Nemcsak a lengyel gyerekeknek, hanem a magyar társaiknak is izgalmas volt a péntek reggeli találkozás, hiszen itt derült ki, ki kit fog fogadni. A szülők részéről is nagy volt a kíváncsiság, vajon hogyan tudnak eleget tenni az előttük álló feladatnak.

A péntek délután a XIII. Kerületi Önkormányzatnál a testvérvárosok kiállítást tekintettük meg, majd a Bazilikával ismerkedtünk. A nevezetes épületek azonosítása után a Parlament felé sétálva az 56-os emlékhelyet tekintettük meg. Közben a nagy meleg miatt mindenkinek jól esett egy kis frissítő vízpermet és játék a Szabadság téri szökőkútnál. Az esti vacsora már a vendéglátó családoknál történt.


Szombaton a Szentendrei Skanzenbe látogattunk el, ahol az észak-magyarországi tájegység jellegzetes épületeivel, életével ismerkedtünk meg. Klein Mózes történelmi hűséggel berendezett cukorka boltjában a jutalom a század elején ismert cukorkák megkóstolása volt. A gyerekek megcsodálhatták az akkori divatot Szidi színésznő öltözékén át. A skanzen után Szentendre főterén tett sétával zártuk ezt a napot.


Vasárnap délelőtt a Várnegyedben tett sétánk során a Mátyás templom monumentális építménye, a Halászbástya hangulata csodálattal töltötte el a gyerekeket. A délutáni Zsinagóga látogatása mindenkit érdeklődéssel töltött el. A kora estét a gyerekek vásárlással töltötték a Westendben.

A családoknál eltöltött három éjszaka után külön busszal utaztunk Diósjenőre. Az odafelé úton ellátogattunk a visegrádi Fellegvárba. Kipróbáltuk a kalodát, de mindenki jól viselkedett, így senki sem maradt ott bezárva.

A szálláshelyre érkezéskor örömmel vették birtokba a gyerekek az ötszemélyes faházakat. Az itt eltöltött négy nap sok élményt nyújtott mindenkinek. A nagy melegben a délutáni pancsolások a fürdőmedencében, az esti csapatjátékok, a GPS kincskeresés, a kalandpark, a kézművesfoglalkozások, a Nógrádi Vadaspark mind-mind újfajta élménnyel gazdagított bennünket. A takarodó esténként csak a villanyoltást jelentette, még egy kis beszélgetés belefért az elalvás előtt.

Csütörtökön, a reggeli után fájó szívvel kezdtük el a pakolást. Még előttünk volt a versenyek eredményének kihirdetése, minden táborozó választhatott egy kis ajándékot. A hazafelé úton a Veresegyházi Medveotthonba látogattunk el. Egy nagy fakanál segítségével mézzel etettük a medvéket a kerítésen keresztül.

Az utolsó nap délelőttjét a Margit-szigeten egy kellemes vonatozással töltöttük, majd Bringó- hintózással a sziget még fel nem derített részeit fedeztük fel. A közösen elfogyasztott finom ebéd után mindenki sietett haza, még be kellett pakolni. Este indult a vendégekkel a repülőgép Lengyelországba.

A búcsúzás mindenkinek egy kicsit szomorú volt, gyorsan eltelt ez a 8 nap. 

De találkozunk jövőre Lengyelországban, a Balti-tenger partján!

Puksa Beáta Krisztina igazgatóhelyettes, programszervező

Élménybeszámolóink

Bogsán Angéla és Bogsán Ádám

7.c és 7.d osztályos tanulók

Vasárnap reggel a testvérem, Ádám és én már nagyon izgultunk, hogy ki lesz a mi lengyel cserediákunk, aki a mi lakásunkban, pontosabban a mi szobánkban fog lakni.

Tíz órakor már a suli előtt vártuk őket. A lengyel diákok és tanáraik repülővel érkeztek Varsóból. A lengyel gyerekek között voltak olyanok is, akiket már tavalyról ismertünk, de voltak új gyerekek is. Az én cserediákomat Júliának, a testvéremét Krisztofernek hívták. Cserediákjaink összesen négy napig laktak nálunk, ez idő alatt sokat beszélgettünk, még Monopoly társasjátékot is játszottunk együtt.

Sok programon voltunk, de ami a testvéremnek és nekem a legjobban tetszett az az volt, amikor elmentünk Diósjenőre, ahol négy napig voltunk. Fakunyhókban laktunk egy étterem mellett. A fakunyhóban lakók egy csapatnak számítottak. Nagyon élveztük! Az étterem háta mögött egy medence is volt, ahová elmehettünk úszni.

A kedvenc programunk a GPS-es játék volt. Az volt a feladatunk, hogy GPS segítségével találjunk meg hét kincsesládát. Egy képet kellett kirakni úgy, hogy minden kincsesládában egy kép részlete volt. A testvérem csapata lett az első, mi pedig a második helyezettek.

A második kedvenc programunk a kalandpark volt, mert nagyon élveztük a mászást.

A harmadik kedvencünk a matematikás logikai társasjáték volt, amely kétkörös versenyből állt. Először a faházban lakó emberek versenyeztek egymással, azután pedig az első körben nyertesek mérték össze tudásukat. A testvéremmel együtt bekerültünk a második körbe. Végül a testvérem lett a második, én pedig a negyedik.

Az utolsó napon átadtuk egymásnak az ajándékokat, és elkísértük a cserediákjainkat a suli elé, ahonnan busszal mentek ki a reptérre. Olyan gyorsan eltelt ez az egy hét, és olyan jól éreztük magunkat, hogy a testvéremmel másnap arról beszélgettünk, hogy mennyire hiányoznak a barátaink.

A sok vidám és szórakoztató programokat, kedves emlékeket (amelyekre mindig szívesen fogunk visszaemlékezni) köszönjük a szervezőknek, különösen Bea néninek!

Szauter Csenge

7.c osztályos tanuló

Idén a lengyel gyerekek jöttek hozzánk Magyarországra. Minden gyereket a mi otthonunkban láttuk vendégül. Hozzánk két lengyel lány jött, Anastasia és Sofie. Nagyon kedves és aranyos lányok voltak, jól elbeszélgettünk. A programok is nagyon tetszettek mindenkinek. 

Voltunk Budapest látványosságainál, mint a Margit-sziget, a Parlament és a Budai vár meg annak környéke. A XIII. Kerületi Önkormányzat testvérvárosok kiállítását is megtekintettük és az egyik nap a West End-be is elmentünk vásárolni. Budapesten kívül még Diósjenőn jártunk, ahol faházakban szállásoltak el minket. 

A szálláshely nagyon jól nézett ki és volt medence, amelyben tudtunk fürdeni. A tanárok érdekes csapatfeladatokat csináltak és az én csapatom első lett. A tábor nagyon tetszett, megismertem egy csomó új embert. Ez egy nagyon jó lehetőség volt, hogy gyakorolhassam az angolt és új élményeket szerezzek. Köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos élményt! 

Béres Máté

6.c osztályos tanuló

2018.augusztus 3-án az iskola előtt vártuk a lengyel diákokat. Meglepetésemre én egy vietnámi lengyel kisfiút kaptam. Hazafelé már beszélgettünk. Szerencsére ízlett neki az otthoni ebéd. Délután Bea és Éva néni az Önkormányzat épületénél vártak minket, s azt néztük meg, s ez még nekem is újdonság volt. Majd városnézés következett, mely a Parlamentnél ért véget. Este otthon jót játszottunk, egyik kedvenc számítógépes játékommal, no persze beszélgettünk is.

Másnap a Skanzenben voltunk, majd újból Budapest nevezetességeit néztük meg együtt. Felajánlottuk neki, hogy elmehetünk még este is valahová, de olyan kimerült volt, hogy szívesebben pihent itthon.

A következő 4 napot Diósjenőn töltöttük. A szállás nagyon jó volt, vegyes szobák kerültek kialakításra. Jellegzetes magyaros ételeket is ehettünk. Jakuzzival bővített medence is rendelkezésünkre állt.

Láthattuk a visegrádi Fellegvárat, Nógrádon a várat és a vadasparkot, a veresegyházi medveotthont, s a kalandparkot is kipróbálhattuk a szálláshelyen. Esténként a szobatársakkal együtt vetélkedőkön vettünk részt. Napközbeni szabadidőben barkácsolhattunk. Én is készítettem ajándékot anyának is és a testvéremnek is. Meglepetésünkre az Igazgató Néni is ellátogatott hozzánk.

Az utolsó napot újból Budapesten, a Margit-szigeten töltöttük egy kis bringóhintózással. Majd ebéd után haza ugrottunk még becsomagolni. Az újdonsült lengyel barátomat ajándékkal búcsúztattam, ami folytatódott az iskolában is a tanáraink közreműködésével, s a vendégek is megajándékoztak minket. Én és még páran egészen a repülőtérig kísértük el őket.

Gyermekfogadás szülői szemmel

2018. augusztus 3-án az iskola előtt vártuk a lengyel gyerekeket. A hozzánk kerülő kisfiú vietnami származású volt, s már első pillanatban nagyon szimpatikusnak tűnt. Otthon egy kiadós ebéd után csak egy rövid ismerkedésre jutott idő, majd az Önkormányzatnál folytatódott a gyerekek napja, melyet egy városnéző sétával zártak.

Szombaton a Skanzent, vasárnap a Várnegyedet fedezhették fel vendégeink. Nekünk, szülőknek a reggeliről, a csomagolt ebédről, s a vacsoráról kellett gondoskodnunk, a napközbeni programokra a pedagógusok kísérték őket.

Mindig előre megbeszéltük, hogy mi kerüljön a csomagba. Szerencsére a kisfiú nem volt válogatós, mindennek örült, amit kapott. Minden vacsorát jóízűen evett meg. Nagyon udvarias volt.

Az otthon töltött időben sokat beszélgettek együtt, s rengeteget játszottak. Egy számítógépes játék volt a közös érdeklődési pont.

Augusztus 6-tól 9-ig Diósjenőn táboroztak. Az élménybeszámoló alapján ez igen jól sikerült. Majd a péntek délelőttöt a Margit-szigeten töltötték, s ebéd után jöttek csak haza, hogy egy gyors csomagolás után sor kerülhessen a búcsúzásra. Apró ajándékkal kedveskedtünk neki, szüleinek és testvéreinek. Sor került e-mail cím cserére is. Mi egészen a repülőtérig kísértük a csapatot.

A kisfiú küldött üzenetet, mikor megérkeztek, másnap pedig az apukája üzent, melyben az ajándékokat köszönte meg.

Örülök, hogy részt vettünk ebben a programban. Bár én egyedül nevelem a gyermekeimet, s angolul nem tudok, de még így is megvalósítható volt a vendég fogadása. A saját kisfiam rengeteg élménnyel gazdagodott, s nagyon jó érzés volt hallani, ahogy angolul olyan kötetlenül beszélgettek egymással.

Czirkusz Andrea

Béres Máté édesanyja