Erdélyjárók
Iskolánk 2015 óta valósít meg Határtalanul pályázatot a hetedik osztályos évfolyammal, és minden évben nagy sikernek örvend ez a kirándulás. Erdélyi származásúként elégtételt jelent, hogy a rendszerváltás előtti időszak agyonhallgatásával szemben, a mai fiatalok már az általános iskolában megtanulják, hogy élnek magyarok a határon túl is. A Határtalanul program sokat tesz azért, hogy azok a gyerekek, akik egy hetet Erdélyben töltenek, nagydiákként, felnőttként visszatérjenek oda, még jobban megismerjék Erdély kincseit, esetleg életre szóló kapcsolatokat kössenek az ott élőkkel.
Már a pályázat előkészítő szakaszában számtalan feladattal, fejtörővel, vetélkedővel hoztuk közelebb Erdélyt, a tájat, a neves szülötteket, a történelmi személyiségeket a gyerekekhez. Csapatokba rendeződött a 62 hetedik osztályos már az előkészítő napra, és ugyanígy mozogtak a kirándulás alatt is. Minden csapatnév egy olyan településé, ami valamely módon a Rákócziakhoz köthető.
Vasárnap kora reggel indultunk az iskola elől. A buszon kiosztottuk a gyerekeknek az Erdélyjárók füzetet, melyben minden információt megtaláltak, rejtvényeket oldhattak meg. Délután Kolozsvárt tekintettük meg, a Mátyás-szobrot a Szent Mihály templommal a háttérben, Mátyás szülőházát, a Farkas utcát, a Babes-Bolyai Tudományegyetem központi épületét, a Báthory Gábor elméleti líceum épületét, a Sárkányölő Szent György-szobrot, az operát. A gyerekek jegyzeteket készítettek a látottakról, mert minden este vetélkedővel zártuk a napot. Este elfoglaltuk a szállást Nyárádszentlászlón.
A következő napon a székely sóvidéket fedeztük fel, ellátogattunk a parajdi sószorosba majd a sóbányába. A gyerekeknek nagy élményt nyújtott a sósziklák látványa. A parajdi sóbányában pedig a szabad program mellett fel kellett térképezniük a látnivalókat az esti vetélkedőhöz. Ezen a napon már velünk volt Márton Ferenc, egy helyi székely, aki évek óta idegenvezetője a Pannónianak. Sokat és érdekesen mesélt, mindvégig lekötötte a figyelmünket. Parajd után Szovátára látogattunk, ahol végigsétáltunk a központon, megnéztük a Medve-tavat és annak környékét. Este már vetélkedőt szerveztünk, a csapatok gyűjtötték a pontjaikat.
A harmadik napon Farkaslakára látogattunk Tamási Áron sírjához, aztán Szejkefürdőre Orbán Balázs sírjához, majd Székelyudvarhelyre. Mindenütt nagyon sok hasznos információval gazdagodtak a gyerekek, nemzetiszínű szalag felkötésével emlékeztünk meg nagyjainkról. Székelyudvarhelyen a csapatoknak városismereti vetélkedőt is szerveztünk a rövid idegenvezetés után. Este minden új ismeretet igyekeztünk feleleveníteni, de közben voltak más feladatok is, például egy Petőfi vers átírása szlengbe, email formába, vagy egy népdalt kellett különböző műfajokban előadni. Videók készültek az előadásokról, nagyszerűen szórakoztunk.
A negyedik nap Marosvásárhelyen telt. Az
idegenvezetőnk végig kalauzolt bennünket a főtéren, mesélt a városról, a
szobrokról. Bementünk az ortodox templomba is, hogy a gyerekeknek fogalmuk
legyen milyen is egy ilyen templom. A várban meghallgattuk a vár történetét,
megnéztük a Bolyaiak szobrát, felidézve apa és fiú különös életét, majd a
Rákóczi-szobornál megemlékeztünk a nagy fejedelemről. Ezután következett a
Teleki Téka a lenyűgöző gyűjteményével, egyedi kiadványaival, eredeti
példányaival. Természetesen az állatkertet sem hagytuk ki, ami Románia
legnagyobb állatkertje. Az erdőbe épült, így nagyon kellemes program volt. A
gyerekek igazán élvezték, itt szintén volt játékos feladatuk. Délután kézművesfoglalkozást
tartottunk a szállásunkon. Volt szövés, fafaragás, kürtőskalács készítés,
csomózás, üvegfestés, képeslap-varrás, dobozhajtogatás. A kürtőskalácsokat vacsora
után közösen ettük meg. Élménydús nap volt.
Az ötödik napon a szász vidéket fedeztük fel. Segesváron kezdtünk, a gyönyörű óvárosban, innen Fehéregyházára mentünk a Petőfi-emlékszoborhoz és emlékházhoz. Itt közösen elmondtuk a Nemzeti dalt, megkoszorúztuk a műemléket, szalagot kötöttünk fel, majd meghallgattuk az emlékház vezetőjének az előadását. Utunkat Berethalomban folytattuk, ahol megnéztük az erődtemplomot. Idegenvezetőnk mesélt a templomról és az emberek életéről, aztán körbesétáltunk, fényképeket készítettünk. Sűrű, élményekben gazdag nap volt ez is. A szálláshelyünkön egy kicsit még megmozgattuk a gyerekeket. A parasztolimpiára néhány tanuló nehezen hangolódott rá, de a vetélkedés sokak arcára mosolyt csalt, különösen a talicskás feladat nyerte el a gyerekek tetszését. Este az aznapi kérdések csapatfeladata után a pedagógusok összesítették a pontokat, majd az egész hét értékelése és a díjkiosztás következett. A házigazdánkat sikerült megörvendeztetnünk egy táborban készült képeslappal, amit az összes gyerek aláírt. Ugyancsak ajándékba adtunk egy Erdélyjárók füzetet, melyet minden évben elkészít a projekt koordinátora, Puksa Beáta. A pedagógusok ebben írták alá a nevüket. Házigazdánk többször elmondta, hogy ezt a füzetet mindig megmutatja erdélyi barátainak, ismerőseinek, valamint büszke arra, hogy egy ilyen felkészült iskolának adhat szállást, akik pontosan tudják, hogy melyek a projekt célkitűzései, mit szeretnének megnézni. Azt is megemlítette, hogy a pedagógusok és a gyerekek között teljes az összhang, a gyerekek mindig rengeteg élménnyel térnek haza, akik örülnek az ottlétnek, és öröm nézni őket, ahogy együttműködnek. Mi, pannóniások nagyon szeretjük ezt a szálláshelyet és a házigazdákat, akik mindig segítenek abban, hogy ötleteinket meg tudjuk valósítani.
Utolsó napon, a hazautazás napján, Tordán megnéztük a tordai sóbányát, lélegzetelállító élmény volt gyereknek, felnőttnek egyaránt. Még az óriáskerékre is felültünk, a gyerekek a szabadidejükben pedig kipróbálták a mini golf pályát.
Estére érkeztünk Budapestre, jólesően elfáradva nemcsak a megtett úttól, hanem a rengeteg új élménytől, melyeket igyekszünk rendszerezni, feldolgozni. Ebben a felejthetetlenségben rengeteg munka volt, de céljainkat elértük. A pályázat megírásakor nagyon figyeltünk az összefüggésekre, a feladatok kitalálásakor pedig arra, hogy minden élmény hasznosulhasson. A hetedikesek nemcsak ismereteket, élményeket szereztek, hanem az évfolyam jobban összekovácsolódott, új barátságok szövődtek. A hat nap ugyan páratlan koncentrációt igényelt diáktól, tanártól egyaránt, de megérte az erőfeszítés, mert úgy tértünk haza, hogy fejünk, lelkünk tele volt élményekkel, szépségekkel, ötletekkel. Egy hét alatt többet tanultak a gyerekek, mint több hét alatt a padokban ülve.
A minap az egyik tanórán megkérdezte a kolléganő a hetedikesektől: Visszamennétek újra? Egyöntetűen azt válaszolták, hogy igen, nagyon jó volt.
Ezekért a mondatokért dolgozunk. Az ilyen visszajelzések erősítenek meg bennünket abban, hogy van értelme tanítani, nevelni.
Felejthetetlen hetet töltöttünk Erdélyben. Hasonló élményekben gazdag hetet kívánunk a következő évfolyamoknak is.
A
projekt lezáró szakasza május végén lesz.
Márkó Szidónia
magyar-angol szakos tanár