Pannon túra határon túlra 2016

A hetedik évfolyamunk erdei iskola keretében, a Határtalanul pályázat támogatásával május 8 és május 13 között tette felejthetetlen kirándulását a határon túlra.

Buszunk háromosztálynyi Pannóniás diákkal, a hetedikes évfolyam színe-javával jámboran döcögött az erdélyi hegyek között. Ekkor már csatlakozott hozzánk Feri a falubeli idegenvezető (könyvtáros-tanár). Pont egy híján ötven - ahogy mondta - mégis telis tele fiatalos energiával, igazi agyonüthetetlen székely. Együtt néztük meg a parajdi sóbányát, a Só-völgyet, a Medve-tavat, és hazafele igyekeztünk. Feri kezében a mikrofonnal árasztotta el a társaságot a sok-sok érdekességgel, amit a környékről, és az itt élő emberekről tudni kell. Hogy kicsit enyhítse a fásultságot, és hogy a helyi emberek észjárását bemutassa elsütött egy székely viccet. Hátulról, a gyerekek felől jajgatás, nyavíkolás hallatszott, érezhetően nem igazán ütött a poén.

A további négy nap alatt Székelyföld csodás látnivalóival ismerkedtünk meg. A szánk is tátva maradt a csodás látványtól, miközben a Békás-szorosban sétáltunk. Megnéztük Marosvásárhely főterét és a várat. Bejártuk Segesvár ódon utcácskáit, átmentünk Szejkefürdő egyedülálló székely kapu sora alatt. A Petőfi emlékműnél az előadást hallgatva átélhettük a segesvári csata eseményeit. A helyi mesterségeket kézműves foglalkozás keretében próbálhatták ki a gyerekek. Az ismeretanyagot vetélkedők - olykor komoly, olykor tréfás - feladataival próbáltuk mi, pedagógusok elmélyíteni.

A helyi gyerekek életébe is bepillantást nyerhettünk. Nagyon érdekes volt a több mint nyolcszáz tanulós Pannónia Iskola diákjainak a nyárádszentlászlói általános iskola látogatása. A háromszáz lelkes kicsiny falu iskolájának csak alsó tagozta van, 11 gyermek jár ide, és Imre bácsi a tanító egymaga nevelgeti őket. Az iskola sem más, mint egy kis falusi ház a többi között. Parajdon Böjte Csaba alapítványának egyik gyermekotthonában vendégeskedtünk. Jó volt látni, hogy a befogadott gyerekek milyen kulturált körülmények között élnek, a gyerekek és a nevelők családokat alkotnak. Az otthon nagy és takaros épülete mellett rendben sorakozó biciklik, görkorik, szánkók arról árulkodtak, hogy a tanulás mellett jut bőven idő az önfeledt játékra is.

Mindehhez persze rengeteg buszozásra volt szükség. Unatkozni azonban nem volt lehetősége senkinek, mert idegenvezetőnk millió érdekességgel bombázott minket utazás közben emberekről, épületekről, hegyekről, erdélyi történetekről, és lazításként újra és újra elhangzott egy székely vicc.

Mikor az utolsó helyszínről, Szejkefürdőről gurultunk szállásunk felé már a gyerekek követelték a viccet.

Mihalik László

Hirnökben megjelent cikk