Beszámoló

Nevezetességeinek jelentős részével találkozhattunk, az ott élő magyarság fővárosával, Marosvásárhellyel és az anyavárossal, Székelyudvarhellyel ismerkedhettünk.

Jártunk Kolozsvárott, megcsodáltuk a szászok kis ékszerdobozát, Segesvárt. Körüljártuk a Medve-tavat, túráztunk a sótól csillogó parajdi völgyben, leszálltunk a bánya mélyére.

Fehéregyházán Petőfi utolsó napjait közvetlen, személyes hangú előadás idézte föl, emberi közelségbe hozva így a költőt, jól kiegészítve ezzel a tankönyvből tanultakat. Meglátogattuk Szovátán Böjte Csaba testvér gyermekmentő otthonát, beszélgettünk az ott élő gyerekekkel. A fővárosi, családban, jó körülmények között nevelkedő társaikat mélyen megérintette és elgondolkodtatta ez a találkozás. A nyárádszentlászlói iskola olyan élmény volt, mintha egy Móra novella helyszínére csöppentünk volna. Láttuk Tamási Áron és Orbán Balázs nyughelyét, a berethalmi erődtemplom rejtette csodákat.

A szinte percre kiszámított programban jutott idő játékra is. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagyával, Haáz Sándorral megélt csűrkaland, a tábori parasztolimpia óriási sikert aratott. Kézműves foglalkozáson a helyi mesterek és lelkes tanáraink irányításával készültek szebbnél szebb ajándéktárgyak az otthoniaknak a színes beszámolók mellé.

Csapataink ádáz küzdelmet vívtak a napi vetélkedőkön. Ki tudott többet megjegyezni a bőven ömlő tudnivalókból? Közben barátságok szövődtek olyanok között, akik az iskolában még nem is beszélgettek egymással.

A csodálatos táj, az utánozhatatlan ízes szó, a sok kedves, mosolygós ember, a sajátos székely humor, az illat, a levegő elvarázsolt mindenkit.

Olyan életre szóló élményekben volt részük diákjainknak, amely sokukat visszahúzza Erdélybe, a Székelyföldre családjukkal, talán a saját csemetéikkel együtt. Mindezekért köszönet jár Puksa Beátának, Bea néninek, aki igazi szervező tehetség, fáradhatatlan motor, a napirend szigorú őre, de mindent kipróbáló "gyerek" is.

Köszönjük:

a pannóniás csapat