Hat nap Tündérország

2019.05.27

Minden tanévben részt veszek a Projektnapon májusban, ahol lelkesen fotózom a papírból összeeszkábált székely kapukat, nézem a beszámolókat, filmeket és képeket erről a távolinak tűnő, de valójában néhány száz kilométerre fekvő hazai, de mégis idegen Tündérországról, Székelyföldről vagy más néven Erdélyről.

Sok olyan élményben volt részem, amit tanári pályámon első alkalommal tapasztalhattam:

Először látogattam el Erdélybe. Először utaztam ennyi hetedikessel emeletes buszon. 

Első alkalommal hógolyóztam májusban. Először ettem sót falról két (!) sóbányában is. Először sütöttem igazi házi kürtőskalácsot és ettem hecsedli lekvárt. 

Először vettem részt minden reggel reggeli tornán felnőttként a hajnali friss levegőn. 

Amikor készültem erre az utazásra, beleástam magam a magyar tündérek legendáiba, olvastam folyókról, rengeteg erdőről, mesékről és hagyományokról, kalandokról és a mindig szikár és szívós székely emberekről.

Sokfelé jártam a világban és mindig nagy öröm számomra, amikor egy másik ország kultúrájával, szokásaival, ízeivel és az ottani élettel ismerkedhetem. Ezúttal máshogy alakult, mint amikor igazából "külföldre" utazom.

Most úgy érzetem ez a Tündérország az én hazám is egy kicsit...

Reggel. Esőben. Sok szülővel, nagy busszal, úti okmányok ellenőrzésével indult a rendhagyó erdei iskola. Aztán a második megállónál, Királyhágónál megértettem mindazt, amiről eddig a Határtalanul pályázatban részt vett diákok meséltek. A táj tényleg mesebeli volt. Zöld, élettel teli hegyek, állatokkal és madárcsicsergéstől hangos völgyek, a levegő tisztasága és frissessége teszik jellegzetessé ezt a vidéket.

Kolozsvár, Szováta, Marosvásárhely városlátogatása során számos olyan helyre jutottunk el, ahol tényleg megértettem milyen fontos is a történelem szempontjából a kultúránk és a közös értékeink az Erdélyben élő magyarokkal. Könyveink, verseink, íróink és anyanyelvünk mennyire értékes az ott élőknek. 

A természeti szépségek közül számomra a Gyilkos-tó volt a legérdekesebb. Idegenvezetőnk két történetet is elmesélt a tó keletkezésének legendájáról. Elgondolkodtam arról, hogy tényleg éreztem ott a tóparton, ahogy a tóba veszett lány szürkéskék szeme nézett vissza rám gondolataimban...

Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogasson el Tündérországba, ismerje meg ezt a szép vidéket, nevessen a székely mondásokon, kóstolja meg az ízes ételeket, hallgassa a végtelen patakok csobogását...

Megéri.                                                                                               Kovácsné Modor Melinda